autókölcsönzés

Őszintén? Életemben nem írtam még be a keresőbe, hogy autókölcsönzés ezelőtt. Valójában most se magamnak kell, mert nem én leszek a sofőr. Egyszerűen csak úgy tartottam fairnek, ha hozzájárulok az egészhez valamivel, ha már vezetni egyértelműen nem én fogok. Az is melós, szó se róla, de ezt a sok néha huszadrangú honlapot hasonlítgatni se egyszerű. És a társaságban alig van valakinek tapasztalata, milyen is az autókölcsönzés? Illetve egy srácnak van. Ő anno Spanyolországban bérelt autót és azt mondta, csúnyán megjárták. Úgyhogy mi most inkább igyekszünk biztosra menni. Kisebb társasággal indulunk útnak, nem vagyunk sokan, de egyetlen személyautóba már nem férnénk el. Most lehetnénk két személyautóval, de akkor duplázódik a benzin költség is, egyszerre két ember fárad az utazásban és sokkal nagyobb az esélye, hogy elszakadunk egymástól. Az meg már csak kényelmi szempont, hogy sokkal jobb úgy bandázni, hogy mindenki egy légtérben van. Úgyhogy megszületett a döntés: bérlünk egy mini buszt.

Autókölcsönzés külföldre

Ez volt a nehezebb része. Mármint eleve tapasztalat nélkül kocsit bérelni kicsit necces, de úgy, hogy mindezt egy olyan országba irányozzuk, ahol nem ismerjük eléggé az útviszonyokat, a szabályozást, a helyi cégeket, igazából a társaság háromnegyede még sosem járt ott. Azt eleve nem is egészen értettem, hogy mit vár az az autókölcsönzés, aki csak a saját anyanyelvén teszi ki az információkat. Google translate-tel böngészgetni egy ilyen oldalt pont nem ad annyi bizalmat, hogy több ezer kilométer távlatból őket válasszam. Őszintén szólva szerettem volna olcsóbban megúszni a dolgot, mert hát elég széles skálán mozognak a bérlések. Csak ahogy telt múlt az idő és egyre többet tanakodtunk, úgy hirtelen elkezdtek felmenni az árak. Ez valahol érthető, hiszen közeledik a bérlési időszak, fogynak az autók, hát mi meg a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy nem kell ennyit ülni a dolgon, ha autókölcsönzés a téma. Szerencsénkre az egyik barátunknak a cégén keresztül volt némi kedvezménye az egyik céghez és ez önmagában véve adott annyi bizalmat a kölcsönző felé, hogy végül őket választottuk. Olyan középáras megoldás lett ez végül, és ha nem szórakozunk az olcsóbb lehetőségek felkutatásával, nem megkaptuk volna napi harminc euróval olcsóbbért is.

Autókölcsönzés előkészítése

Hát én úgy figyeltem egész idő alatt, minta a National Geographic mutatna be valami ritka állatfajt. Jó, hogy pont én, akinek még jogsija sincsen. Na, jó, ott voltak agyban a többiek is, de a két srác, akik sofőrnek jelentkeztek, mindenképpen. Szóval annyit már utazás előtt intézni kellett az autókölcsönzés kapcsán, hogy lefoglaljuk az autót. Ehhez ugye fizettünk egyben egy csinos kis összeget és az egyik szerencsés csapattag dombornyomott kártyáját adtuk meg biztosítéknak. Ez kell, mert nagyon ritka az az autókölcsönzés, ahol nem kérnek kauciót. Készpénzzel nem kellett készülnünk, egyszerűen csak a megadott kártyán kell, hogy legyen elegendő fedezet. Ezért is gyakoribb, hogy bankkártyát adnak meg az ügyfelek, azon legfeljebb lemennek mínuszba, akkor is biztosíték. Az előkészületekről nagyjából ennyit. Az autókölcsönzés fizikailag már a repülőút után történt meg. Utólag azt mondjuk elégtétellel nyugtáztam, hogy az online check in-nél felajánlott autókölcsönzés lehetőségei közt sem találtam jobb ajánlatot annál, amit elfogadtunk.

Autókölcsönzés a helyszínen

Miután megérkeztünk egyik első dolgunk volt elmenni a kocsiért. Na, jó, ez egy kisebb csúsztatás. Valójában elég hamar megállapítottuk, hogy teljesen fölösleges az egész bagázsnak hajnalok hajnalán felkerekedni azért, hogy együtt zötyögjünk vissza egy mini busszal és mennyivel hasznosabb is lenne sokáig aludni, akarom mondani, bevásárolni és szendvicset gyártani mindenkinek. Úgyhogy ennél a résznél igazából én nem voltam ott, a „sofőrjeink” intézték. Elzarándokoltak az autókölcsönzés egyik átvételi pontjára és ott rengeteg papírt töltöttek ki. Plusz díjat kellett fizetni a második sofőrért, de erre fel voltunk készülve és megszavaztuk. Fizikailag nyilván képes az is elvezetni a járgányt, akire nem fizettünk, de ha bármi van, csak akkor biztosított az autó, ha a megállapodás szerint kifizetett sofőrök vezették. És azt a pár plusz eurót megérte a nyugalmunk. Meg legalább volt váltás sofőr. Tele tankkal kaptuk a kisbuszt, tisztán, úgyhogy teketória nélkül neki is vágtunk az útnak.

Az autókölcsönzés utolsó napja

Na, mi nem így adtuk vissza. Vigyáztunk rá, nem száguldoztunk vagy ilyesmi. De azért bejártuk ungot berket, köztük olyan tájvédelmi körzeteket, ahova a vadőr is csak terepjáróval merészkedik ki. Szegényke olyan koszos volt, hogy elvegyülhetett volna aratás után a kombájnok közt. Őszintén szólva mocorgott bennem az asszonyállat, hogy, könyörgöm, mossuk már le, de a kölcsönzésnél kifejezetten kérték, hogy ne tegyük. Gondolom, így tudják legjobban átnézni, átvizsgálni. Mindenesetre teli tankkal kellett visszaadni, szóval ez a rész még hátravolt, de egyébiránt érzékeny búcsút véve a mini busztól, szutykosan vitték vissza a srácok. Kifejezetten nem bántuk meg, jó vásár volt és még nagyobb buli így hajtani végig egy országon.